Futás tudományosan

Sokan futunk. Ki a busz után, ki az érzelmei elől, és ki a kilók ellen. Én azért, hogy rendbe tegyem a gondolataimat. Ha valóban szeretném kikapcsolni az agyam, akkor jógáznom vagy futnom kell. Az utóbbit lehetőleg egyedül, csendben. Ritkán van, hogy zenét hallgatok közben, de többnyire a légzésemre és a lépéseim hangjára koncentrálok. Annak, aki nem tudja miért jó futni, elárulom, egyszer próbálja ki úgy, hogy egyszerűen elindul, és fut, fut, fut, a lényeg az, hogy túl kell jutnia azon a ponton, amikor az ember úgy érzi, eddig és nem tovább, mert menten elájul. Ha azon a ponton túl jutunk, a fáradtság elszáll, és már csak az adrenalin dolgozik. Tiszta lesz az agy, a tudat és friss a test. Arról a mellékhatásról nem is beszélve, hogy a legjobb ötletek, legalábbis nekem, mindig futás (vagy az utálatos mosogatás) közben pattannak ki a fejemből.

Bár nem a teljesítményre megyek, hanem az élményre, van, ami minden futás után nem hagy nyugodni, ez a megtett távolság, a tempóm, a lépéseim és a pulzusom mértéke. A további nyugtalanság elkerülése végett, ma benevezek egy futóórára.

A Polar RS400 SD pulzusmérő óra, nagy kijelzővel, kényelmes szíjjal gyártott, nem profiknak való, de így is kész statisztikai labor, azt is kiszámolja, amit lehet nem is szeretnék. Például még mennyit kellene futnom ahhoz a mínusz három centiért a csípőmről. Az ára nem bagatell: 85 300 Ft. De ha egyszer kifizettük, akkor ugye futni kell!

Mielőtt a kérdés a felmerülne, igen, ma sem "igaziból" vásároltam, hanem csak játékból, és a vásárláspárti kártyámmal fizettem, amin ma is rendelkezésemre állt annyi pénz, amennyi kellett. Mert álmodozni még mindig jó!