Ruhát a bútorokra

Ahol kisgyerek van, ott bizony sérülnek a textíliák, a bútorok. A kisfiamat az étkezés például annyira untatja, hogy képtelen kizárólag csak arra figyelni. Ha rászólok, hogy a tényér fölé hajolva kellene ennie és figyelnie, és nincs pl. közben beszélgetés vagy mese a tévében, akkor inkább nem eszik. Persze, az óvodában nem így van, de ahol nincs birkaszellem, ott bizony igen. Vagyis, ebből következtetve, nincs foltmentes párnánk egy széken sem, vanish ide vagy oda. Tiszta ciki, de valóban nem tudom hová ültetni nyugodt szívvel az öltönyös, szép ruhás vendégeimet. 

Most megelégeltem, és álmaimban lecserélem szép újakra a régi székpárnákat az ebédlőasztal körül. S szigorúan csak azokra a székekre helyezem az újakat, amire ő nem ül! 

Vásárolni nem megyek messzire, egyszerűen átugrom a kék-sárga áruházba, ahol a szürke és a piros alapon virágmintás párnákból is a kosárba teszek fél-fél tucattal, s így összesen 29 880 magyar Forintot fizetek ki a vásárláspárti-kártyámmal.