Volt egy kedvenc takaróm. Az egyik nagynénémtől kaptam, nagykorúvá válásom ünnepére, augusztusban, hogy ne fázzam annyit. A fáradtság már akkor is úgy jött ki rajtam, hogy vacogtam. Csakhogy az idő vas foga kifogott a kedvencemen. Elszakadt. Hosszában. Most egy varrós barátnőm tárolójában vár arra, hogy mackó legyen belőle. Vagy cica. Én meg fázom. El kellene egy új pihe puha meleg pokróc. A Milton névre hallgató szürkéslila 130 x 170 cm-es takaró 21 500 Forintot kóstál, melyet a vásárláspárti-kártyámmal fizettem, egy olyan álomban, amiben nem fáztam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése