Arról, valójában milyen királyfiról is álmodtam kislányként, csak nem olyan régen eszméltem rá. Még egy régen eltemetett kép is belém villant: az álmaimban a jövendőbelim nem egy készített és nem is egy készen vásárolt új gyűrűvel járult elém leánykéréskor, hanem egy családi darabbal. Valami olyannal, ami még az édesanyjáé, a nagymamájáé, a dédnagymamájáé volt.
A szecessziós güldisch gyűrű a kis brillel számomra több, mint gyönyörű. Az ékszerajánlásban Pálfy László ötvösmester a következőt írja: "Komoly szándékú királyfiaknak ajánlom figyelmébe arra az esetre, ha vonakodna a kiszemelt királylány!"
Az árát sajnos nem tudtam meg, de legyen bármennyi is, akár több százezer forint, vagy milliós nagyságrendű a mai álmomban a gyűrűt, a vásárláspárti-kártyámnak köszönhetően, az ujjamra húztam, hogy egyszer legyen mit odaadni a kisfiamnak hasonló célra. Igaz, ő még csak ma lett négyesztendős.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése