Kéz a kézben egyenesen Van Gogh életébe

Talán hétéves lehettem, amikor először rácsodálkoztam Van Gogh napraforgóira, egy képzőművészeti kiadványban, amire anyai nagymamám könyvtárában leltem. A két sorozatnyi napraforgó csendélet egyik repróját a harmincadik születésnapomra kaptam meg, most itt lóg a nappalimban. 

Láttam már Van Goghot Bécsben a Belvedere-ben, itthon a Szépművészetiben, klasszikus kiállításokon. Felejthetetlenek voltak. Nyáron megnéztem a VAM Design Centerben a 3D kiállítást, ami már merőben új élményt nyújtott, a szokásos két-három méterről csendben tanulmányozzuk a vásznat, magatartástól. 

Pontosan huszonhat napunk van még belépni, vagy akár bele is táncolni a művész képeibe a Váci1-ben, a Vörösmarty téren. Az akár hat méter magasságból, több irányból felvetített képek teljesen más nézőpontba helyezhetik eddigi érzelmeimet a festő művészete iránt. A jegyek, az óránként induló multimédiás tárlatra gyorsan fogynak, sietnünk kell. 

Kettőnknek a jegy ára hétvégére számítva 6800 Forint, melyet most is a vásárláspárti kártyámmal fizetek. Remélem, ezúttal nemcsak az álmaimban valahol...